A megszokás kényelme kellemesen elandalít, nem szeretjük, ha zavarba hozzák eddigi sztereotípiáinkat, sőt felzaklatják életünket. Az ember sokszor azt fogadja el igazságnak, amit a többség mond. Minél többen hisznek el valamit, annál inkább igaz.

Pályafutása során sokszor került középpontba a táj mibenlétének kérdése. Egyes kiállításai a válsághelyzet perspektívájából vizsgálták az ember és természet kapcsolatát, ami arra kényszerített bennünket, hogy ezt a viszonyt újragondoljuk. Azt a paradox tényt, hogy gyakran a természet szóval illetett élőhelyek sem mentesek már az emberi beavatkozás nyomaitól. A természet végleg elveszítette ártatlanságát.

A betonról a legtöbb embernek az építőipar, az egysíkú szürkeség, esetleg a forróság jut eszébe.  Ám ha a kortárs szobrászat felől közelítjük meg ezt a különleges anyagot, új tulajdonságait és funkcióit fedezhetjük fel. Erről kérdeztük Veres Balázs szobrászművészt, aki műalkotásai létrehozásához a betonkeverőt is bekapcsolja.

Számos festő modellje, Maurice Utrillo édesanyja, Suzanne Valadon maga is jó nevű festő volt, akinek képeit Párizstól New Yorkig rangos múzeumok őrzik. A rendkívül szép Suzanne-nak regénybe illő, kalandos, ám nehéz sors jutott.

Zenei téma rendszerint a hangszerek ábrázolása révén jelenik meg a festészetben. A lantról szinte azonnal felismerjük Apollónt vagy Dávid királyt. A szférák zenéjét játszó békés angyalokat többek között a Van Eyck fivérek tették halhatatlanná a Genti oltáron, míg Michelangelo Utolsó ítéletén harsonát fújó haragos angyalokat látunk. 

Budapesten tanult festészetet és Valenciában animációt. Alkotó gondolkodásának középpontjában – bármennyire leegyszerűsítésnek tűnik is – maga a képalkotás áll, a kép mibenléte, ontológiája, egyértelműsége, netán paradoxonja. Művészeti praxisában a művészettörténet különböző korszakainak képi minőségeit és optikai paramétereit elemzi. 

Magyar Pavilon a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén. Olyan multimédiás, több érzékre ható, a színeket középpontba helyező összművészeti alkotást tervezett a művész a Magyar Pavilon tereibe, mely az absztrakt festészet hagyományain kívül a kortárs élményvilágra, így a technoszubkultúra, a digitális képalkotás tapasztalataira épül.

Kurátoraként érdekes terepszemlét jelentett számomra Sági Gyula Under Vision című kiállítása. A filmesek között használt fogalomra hivatkoznék, amelyet akkor használ a stáb, amikor kimennek felderíteni a helyszínt, felmérni azt a területet, ahol azután megszülethet a vizuális képélmény. Ez az első lépések egyike: meg kell találni azt a teret, ahol láthatóvá válnak a víziók, a mi világunk vagy akár új dimenziók.

Csáji Attila nagylélegzetű, összegző albuma, a Sorsferdítő idők a Munkácsy Mihály-díjas festőművész, grafikus és fényművész korszakokat átívelő életpályájának, munkásságának és nem utolsósorban avantgárd szellemi lendületének legteljesebb foglalatát adja.

Nullás ecset és lendület – Bereczki Katában ennek az évnek az elején megszületett a változtatás igénye. Új műtermi közeget alakított ki, ahol éppen újfajta festésmóddal is kísérletezik. 

Isabel Muñoz OMEGA című kiállítása a Mai Manó Házból indul világkörüli útjára. A tárlaton bemutatott polaroidok eddig még nem hagyták el a fotóművész műtermét, soha nem állították ki ezeket a képeket, így elsőként a magyar közönség nézheti meg őket. A kivételes anyag budapesti premierje egyedülálló betekintést nyújt a fotóművész munkásságába.

Üde színfolt a város kulturális életében a Gödöllő szívében tizenhat éve működő, mai nevén Monád Galéria. Indulásáról, kulturális szerepéről, missziójáról, a jelenleg dívó művészeti irányzatokról, valamint a jelenleg és a közeljövőben látható kiállításairól beszélgettünk a kiállítótér tulajdonosával, Sz. Jánosi Erzsébettel, aki maga is képzőművész.

Vizuális világának szereplői erőteljesen beépültek a kétezres évek kortárs vizuális emlékezetébe, figurái ismerős alakokként köszönnek vissza a vásznakról. Tavalyi kiállításának képei azonban egy kevésbé trendi, de annál érdekesebb, ironikus-bukolikus festészet felé fordultak el, amelyekben a természeti környezet és az ember ambivalens kapcsolata újfajta festőiséggel párosult.

Ahogy ezt már többen megállapították, F. Balogh Erzsébet sokszor a valós látvány átírásával alakít ki nonfiguratív szín-forma struktúrákat. Stíluskategóriát keresve rendre szóba kerül az absztrakt expresszionizmus megszelídített (racionalizált) változata vagy a lírai absztrakció.

Különös táj a lelked – Paul Verlaine Holdfény című versének első sora a tárlat címe. A költemény szavai tökéletesen kifejezik a Finnországban született, Magyarországon élő Maria B. Raunio festészetét.

Minden korábbi Anna Margit-tárlatnál átfogóbb képet nyújt a XX. századi magyar festészet kimagasló alakjáról a Magyar Nemzeti Galéria életmű-kiállítása, melyen kronologikus ívet leíró kétszázhúsz műalkotás: festmények, grafikák kaptak helyet.

Nagyszabású meglepetéskiállítással ünnepelte a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszéke Karmó Zoltán egyetemi docens hatvanötödik születésnapját. A legendás művésztanár szeme elől rejtve, teljes titokban szervezték meg kollégái a tárlatot; a tanszékvezető Polgár Botond, valamint Gálhidy Péter, egyetemi adjunktusok, illetve Gergely Réka szobrászművész.

Szabó Eszter Ágnesnek, az április 6-án elhunyt kortárs művésznek tervezett kiállítását a tragédia sem írhatta felül. Nem is lehet múlt időben beszélni róla. Munkásságát a más alkotókkal való együttműködés és a hétköznapok és a művészet közti határ feloldása jellemzi.  

Az Újvidéken született és művészi pályáját is ott kezdő, majd Budapesten kiteljesítő drMáriás a kortárs magyar művészet egyik legkülönösebb alakja. Képzőművészeti munkássága a nyolcvanas évek közepén vett lendületet, érzékenyen magába szűrve a kor alapvető élményvilágát és nyelvi-stilisztikai kiterjesztéseit.

A Magyar Nemzeti Bank gyűjteménye is bemutatkozik Velencében, a 2024-es 60. Velencei Biennáléhoz kapcsolódva. Schneller János művészettörténész kurátori válogatása az MNB kollekciójából kontextualizáló kiállítás, a Magyar Pavilonban bemutatkozó Nemes Mártont helyezi el a magyar képzőművészet jelenkori történetében.

Banális kijelentés, de az Egyesült Államokra a mai napig is a lehetőségek hazájaként tekintünk. Az „ígéret földjeként”, ahova nagy reményekkel vándoroltak/vándorolnak ki (és korántsem túlzok) milliók. Munkásosztálybeliek, értelmiségiek: írók, zeneszerzők, művészek.

Nincs abban semmi meglepő, inkább azt mondanám, tipikus, hogy egy műtárgy valahol, mondjuk egy művészeteket népszerűsítő folyóirat címlapján reprodukcióként megjelenve kommercializálódik.

Képzőművész, kurátor, kutató, szerkesztő, az egykori Hejettes Szomlyazók csoport tagja – Beöthy Balázst kérdeztük pályájáról, a csoportról, a kilencvenes évekről és aktualitásokról.